BIOS, vagyis Basic Input/Output System. Általános be/kimenet kezelő rendszer.
Hülyén hangzik. A lényeg: a BIOS egy közepes méretű chip az alaplapodon, ami
nagyon fontos alkatrész, mivel ez végzi az alaplapon található alkatrészek
vezérlését. Mondjuk ez nem teljesen igaz, de ez végzi a kommunikációt a
különböző hardverelemek között. A számítógép minden indításakor lehetőségünk
van arra, hogy módosítsuk a BIOS beállításait, és ezzel nagyobb stabilitást és
sebességet adhatunk a rendszernek.
Közelebbről. A BIOS egy téglalap alakú chip, amelynek lábai vagy forrasztva
vannak az alaplaphoz, vagy kis foglalatba illeszthetőek, így eltávolítható és
cserélhető. A tetején általában egy matrica van, ami a gyártóra utal (pl.
Award, AMI, Phoenix).
Egy 2000. év végén készült felmérés szerint hazánkban a Pentiumos alaplapoktól
felfelé a BIOS-ok 86%-a Award BIOS, így most ezt a típust mutatnám be (mivel
nekem is ilyenem van). Az azonos márkájú BIOS-ok között is rengeteg különbség
van, ami függ a BIOS verziójától (az újabb verziók több és kényelmesebb
funkciókkal vannak ellátva), és az alaplaptól, mivel tulajdonképpen az alaplap
képességeinek kiaknázásához a megfelelő BIOS-ra van szüksége a gyártónak.
A BIOS Setup-ba való belépés a gép indításakor történik. Amikor a memóriateszt
és a processzorérzékelés közben a képernyő alján kiírja hogy Press Del to enter
Setup, vagy valami hasonlót, akkor lenyomjuk a Del billentyűt, és már be is
jutottunk a BIOS-ba. Itt általában a következő menük találhatók:
1. Standard CMOS Features
2. Advanced BIOS Features
3. Advanced Chipset Features
4. Integrated Peripherals
5. Power Management Setup
6. PnP/PCI Configurations
7. Load Fail-Safe Defaults
8. Load Optimized Defaults
9. Set Password
10. Save & Exit Setup
11. Exit Without Saving
található esetleg még:
+1 CPU Setup (vagy hasonló elnevezés, amit az Abit alaplapoknál például
SoftMenu-nek hívnak)
+2 PC Health Status
1. Standard CMOS Features. Először is: mi az a CMOS? Nos, a CMOS egy kis
memóriachip az alaplapon, ahová eltárolódnak a BIOS beállításai, és megmaradnak
a számítógép kikapcsolása után is. Ez úgy lehetséges, hogy egy gombelem is van
az alaplapon, ami táplálja ezt a memóriát kikapcsolás után. Így marad meg a
gépben például a pontos idő is. Ha például minden bekapcsoláskor be kell
állítanod az időt meg ilyesmit, akkor lemerült ez a kis elem, és ki kell
cserélni. Tehát akkor ez egy kis memória, és ez a menüpont az alapbeállítokat
rejti.
A BIOS-ban a kurzorgombokkal tudsz mozogni, enterrel belépsz, Esc-kel kilépsz
az adott pontból. A régebbi típusoknál Page Up-pal és Page Down-nal lehetett az
adott opciókat állítani, az újabbaknál pedig enter hatására bejön egy kis
ablak, ahol jelölőnégyzettel választhatod ki a megfelelő opciót.
Ebben a menüben elsőként a pontos időt és a dátumot állíthatod be. Alatta a
gépben található meghajtókat (merevlemez, CD-ROM stb.) állíhatjuk be. Itt
megadhatjuk, hogy mekkorák ezek a meghajtók, de érdemes az Auto funkciót
választani, ilyenkor minden induláskor ellenőrzi a meghajtókat, és
automatikusan beállítja magának azok méretét és sorrendjét, csatlakozási
pontját. Található ezek alatt még floppy beállítás is, itt megadhatod, hogy
milyen floppy-meghajtó van a gépedben. Alatta a Video pontot manapság már nem
is kell állítani, hiszen mindenki videokártyája és monitora VGA, úgyhogy ez
hanyagolható míg a Halt on menüpont alatt a hibákra való érzékenységet
állíthatod, értelemszerű eléggé.
2. Advanced BIOS Features. Ez egy nagyobb menü, és itt (a nevéből is látszik)
komolyabb beállítások találhatóak. Első pont a Quick Power On Self Test
(QPOST), vagyis a Gyors ÖnEllenőrző Tesz Bekapcsoláskor (csak magyarul hülyén
néz ki: GyÖETB). Ha ez engedélyezve van (Enabled), akkor minden bekapcsoláskor
az alaplap lefuttat egy gyors önellenőrzést, így azonnal figyelmeztet, ha
valami hiba van. Az alapbeállítás általában Enabled.
Virus Warning Ez a beállítás legtöbbször le van tiltva (Disabled). A
lényege az, hogy azonnal riaszt, ha olyan vírus-aktivitást észlel, ami
károsíthatja a harvert (pl. Csernobil vírus, meg a többi CIH vírus, ami
tönkreteszi a BIOS-t). A hiedelemmel ellentétben nem véd meg az egyszerű,
normális vírusoktól. De akkor miért nem hagyják bekapcsolva? A válasz egyszerű:
sokszor téved a vírusfigyelő, és megbénítja a rendszert, mivel vírusra
gyanakszik. Előfordul ilyen például lemez formázásánál, BIOS upgrade-elésnél.
Én kikapcsolva hagyom, nem túl nagy a valószínűsége, hogy pont egy BIOS vírus
tesz paffra.
CPU Level 1 Cache Ez az opció nem mindegyik BIOS-ban érhető el, de
egyébként sincs semmi haszna, maradjon Enabled, mivel ez a processzor
elsőszintű gyorsítótárát tiltja vagy engedélyezi.
CPU Level 2 Cache Ugyanaz, csak ez a másodszintű gyorsítótárra
vonatkozik.
CPU L2 Cache ECC Checking Ez a beállítás is a másodszintű (L2)
gyorsítótárra vonatkozik, de itt az Error Correction Code, vagyis a memórián
áthaladó hibás adat kiszűrését engedélyezhetjük/tilthatjuk. Maradjon Enabled.
Processor Number Feature Ez csak Pentium III-hoz készült alaplapokon
található. A Pentium III-as processzorokba beépítettek egy egyedi azonosító
kódot. Ez miatt sokan felháborodtak, mivel úgy tartják, hogy ezzel figyelhetővé
válhatnak, tudod, Big Brother. Az Intel (a PIII fejlesztője) ezt nem így
akarta, csupán könnyebb gépazonosítást akart, főleg vállalatok számára, mivel a
megfelelő szoftver képes kiolvasni ezt a számot, és ez alapján azonosítani a
processzort, vagyis a számítógépet. A jónép mégis felháborodott, ezért az Intel
úgy döntött, hogy nem kötelező az azonosító használata, a BIOS-ból
kikapcsolható. Ezzel az opcióval kikapcsolhatod, vagy engedélyezheted, ha
PIII-asod van. Én inkább nem foglalnék ebben állást.
First Boot Device Ez már minden BIOS-ban megtalálható. Itt azt állíthatod
be, hogy melyik meghajtóról bootljon (induljon) a számítógép. Például ha
Windowst akarsz telepíteni, de nincs indítófloppyd, akkor ide állítsd be a CD
meghajtót, és így azonnal a telepítő indul el. Ha végeztél, akkor állítsd át
például a floppyra.
Second Boot Device Itt a második bootoló eszköz állítható be. Ide
érdemes azt a meghajtót állítani, ahol a Windows található, vagy amelyiket
Masternek jumperoltad.
Third Boot Device Ez már nem mindegyik BIOS-ban megtalálható elem. Itt a
harmadik boot meghajtó jelölhető ki.
Boot Other Device Ez meg nagyon ritka opció. Itt engedélyezheted, hogy
ha nem talál az első három meghajtón bootoláshoz szükséges anyagot, akkor nézze
meg azt, amelyik nem volt kijelölve bootolás céljából.
Swap Floppy DriveEz minden BIOS-ban van. Két lehetőség: Enabled vagy
Disabled. Akkor használható ez a funkció, ha gépedben 2 floppy meghajtó van. Ha
engedélyezed, akkor nem kell a kábeleket átkötni ahhoz, hogy megcseréld a
meghajtók betűjelét.
Boot Up Floppy Seek Ha engedélyezed, akkor induláskor ellenőrzi a gép,
hogy van-e floppy meghajtó csatlakoztatva a rendszerhez, és ha nincs, akkor
hibaüzenetet ad. Teljesen használhatatlan, mivel általában látod, ha nincs
floppy meghajtó a gépben.
Boot Up NumLock Status Egyértelmű. Be legyen-e kapcsolva a Num Lock vagy
ne. Erre van szoftveres megoldás is, amit a Windows trükkök 3. részében írtam
le (Reklámot hallotak).
Typematic Rate Settings Enabled vagy Disabled. Engedélyezed-e a
billentyűleütéssel kapcsolatos (ezután következő) beállításokat?
Typematic Rate Ha az előbb engedélyezted, akkor itt most azt állíthatod
be, hogy ha folyamatosan lenyomva tartasz egy betűt, akkor hány karakter (betű)
jelenjen meg másodpercenként. Általában 6 és 30 között lehet állítani. Egy
gyilkolászós játékhoz minnél magasabb érték ajánlott.
Typematic Rate Delay Azt állíthatod be milliszekundumban, hogy ha
folyamatosan nyomva tartod a gombot, mennyi legyen az úgynevezett várakozási
idő.
Security Option A Windows trükkök 4. részében már előkerült, de itt is
fontos megemlíteni. Nem minden BIOS-ban található meg. Két lehetőség van:
System vagy Setup. A Setup-pal csak a BIOS beállításokat véded a jelszóval (a
jelszóról majd később), míg a System opció segítségével az egész rendszert,
mivel a gép indulásakor kéri a jelszót, és ezt nem lehet kikerülni sehogy.
OS Select For DRAM>64MB Ha a gépedben több, mint 64 Mbyte memória
van, akkor itt be kell állítanod, hogy milyen operációs rendszered van. Ha OS/2
(fogadjunk, hogy senkinek sincs ilyen), akkor OS2-t kell beállítani, ha pedig
más (pl. Windows, Linux stb.), akkor Non-OS2-t.
Report No FDD For Win95 Ez az opció minden Windowson működik a Win95-től
kezdve (tehát a Win95-ön is). Ha nincs floppy meghajtód, és Windowst használsz,
akkor állítsd be ezt.
Video BIOS Shadow Meg a Sound BIOS Batman. Bocs, de ez kihagyhatatlan
volt... Tehát a lényeg az, hogy a videokártyáknak is van egy apró BIOS-a, csak
az lassú. Ha engedélyezed. akkor kimásolja a videoBIOS tartalmát a RAM-ba
(nagyon kevés helyet foglal), és onnan használja a következő újraindításig.
Ezzel felgyorsul a rendszer, és a videokártya. Enabled ajánlott.
Delay IDE Initial Másodpercben kifejezett értékeket állíthatsz itt be.
Néhány merevlemeznek és CD meghajtónak több időbe telik, amíg 'megtalálja
önmagát' az indításkor, így itt megadhatod, hogy mennyit várjon rájuk a BIOS.
Sok esetben csak így hajlandó felismerni néhány meghajtót a rendszer.
Ezzel megvolna az első két menü.
BIOS trükkök 2.rész
Az elején két dologgal kezdeném. 1. A háttér. Hát igen. Ez most ilyen lesz. A
BIOS trükkök sorozat alatt minden háttér egyszínű lesz, lehetőleg elvontabb,
mint gondolnád. Nézd meg például ezt! Szóval meg kell szoknod. 2. Az első
részből kihagytam egy fontos dolgot, de asszem, hogy a gyengébb értelmi
képességekkel ellátott 1Xü mezei végfelhasználó userek is rájöttek, hogy az
új/megváltoztatott beállítások érvénybelétetéséhez a Save and Exit parancsot
kell választani. Ennyi a bevezetés.
Advanced Chipset Features Há ja. Ezen a menün belül szinte csak
memóriával kapcsolatos beállítások vannak. Fontos menü, mivel az itt található
opciókkal nagyban lehet befolyásolni a rendszer teljesítményét. A menü elemei
nagyban függnek az alaplaptól.
SDRAM RAS-to-CAS Delay Azt hiszem, ebbe most nem mennék bele. Legyen
elég annyi, hogy ha Fast módot állítod be, akkor gyorsabb lesz, ha Slow módot,
akkor pedig lassabb, de stabilabb lesz a memória. Fast ajánlott.
SDRAM RAS Precharge Time Bocs, de most ezt sem részletezném. Érdemes
alapbeállításon hagyni.
SDRAM CAS Latency Time Ne kérd, hogy megmagyarázzam, hidd el, jobb ez
így. Értéknek 3-at adjál.
SDRAM Precharge Control Enabled vagy Disabled. Ha a Disabled opciót
választod, akkor jóval stabilabb lesz a memóriakezelésed.
DRAM Data Integrity Mode Non-ECC vagy ECC. Arról van szó, hogy bizonyos
memóriamodulokat úgy készítenek, hogy van bennük Hibaészlelő és Javító (Error
Checking and Correction), így ki tudják szűrni a hibás adatokat. Ha a memóriád
ilyen, akkor állítsd ECC-re ezt az opciót. Ha nem tudod milyen RAM-od van,
akkor inkább hagyd Non-ECC-n, vagy kérdezd meg a gyógyszerészedet (esetleg a
kezelőorvosodat).
System BIOS Cacheable Két lehetőség: Enabled vagy Disabled. Általában az
alapbeállítás Enabled. A lényeg az, hogy a BIOS memóriáját a gép memóriájába
másolja, és onnan használja, így gyorsabb lesz a rendszer. Gáz csak akkor van,
ha egy tudatlan program véletlenül erre a memóriaterületre ír, és bezavar.
Ilyenkor fagyás történik. Lefagyás. De ennek ma már igen kicsi az esélye
(tudod, annyi az esélye, mint Zámbó Jimmy koncertnek a BS-ben).
Video BIOS Cacheable Itt is Enabled és Disabled a két lehetőség. Ugyanaz
érvényes ide is, mint az előzőhöz.
Video RAM Cacheable Megint csak Enabled és Disabled. Olyasmi mint az L2
cache. Gyorsabb lesz a videomegjelenítés az opció engedélyezésével.
8 Bit I/O Recovery Time Itt kilenc lehetőség van: NA (vagyis semmi), 1,
2, 3, 4, 5, 6, 7, 8. Ez a beállítás néhány régi 8 bites kártyához készült,
vagyis azt állíthatod be, hogy mekkora legyen a szünet a végrehajtások között.
Néhány régi kártyának (főleg az ISA sínes video-, és hálózatikártyáknak) magas
értéket kell beállítani, hogy normálisan működhessenek.
Memory Hole At 15M-16M Szent Megahertz Batman! Lyukas a memória 15 és 16
Mega között!!! Na jó, ne hülyéskedjünk, ez nem vicc. Enabled vagy Disabled. Az
alapbeállítás legtöbbször Disabled. Ez is régi kártyáknak fenntartott opció. A
lényeg az, hogy néhány régi kártya szükségszerűen a 15 és 16 Mega közötti 1
megás tartományt használta, és ezzel az opcióval azt a területet lefoglalod
számukra. Ilyenre ma már nincs szükség, csak szívja a memóriát, tehát
mindenképpen Disabled.
Passive Release Meglepő, de ez is régi kártyákhoz való szolgáltatás.
Röviden arról van szó, hogy ha van egy ISA sínes kártyád, és kompatibilitási
problémáid vannak vele, akkor állíts ezen az opción. Ha eddig Enabled volt,
akkor legyen Disabled, és fordítva.
Delayed Transaction Ugyanarra szolgál, mint az előző, itt az a lényeg,
hogy kiküszöböld az ISA és PCI sínes kártyák közötti gabalyodást (tényleg a
gabalyodás milyen j?, mer' csak tippeltem).
AGP Aperture Size Az értéke általában 4 Mbyte és 256 Mbyte lehet a
BIOS-ban. Ez, mint a nevéből is kiderült, elég új dolog. Az AGP is egy
foglalat, akárcsak a PCI vagy az ISA, de sokkal gyorsabb, és az a
különlegessége, hogy csak videokártya tehető bele. Szóval az újabb videokártyák
már mind AGP foglalatosak. Itt azt állíthatod be, hogy mekkora memóriát
használhat az AGP-s kártya a rendszer erőforrásaiból. Nem kell félni, Általában
nem nagyon nyúl a rendszermemóriához a kártya. Értékét nem szükséges
változtatni, hagyd nyugodtan az alapbeállítást.
SDRAM Leadoff Command 3 és 4 lehet az értéke. Ezzel a beállítással az
SDRAM elérési idejét állíthatod. Először ellenőrizd a memóriamodulod elérési
idejét, majd ez alapján állítsd be ezt. Csak profiknak ajánlott az opció módosítása.
Integrated Peripherials Vagyis az alaplapra integrált alkatrészek
beállításai. Ilyen például a nyomtatóport, az USB port, és még egy rakat
cuccos. Ebben a menüben is nagyon hardverfüggő opciók vannak, vagyis függ az
alaplapodtól, a BIOS verziódtól és még sok mindentől az itt található
beállítások listája.
Onboard IDE-1 Controller Disabled vagy Enabled. Itt engedélyezheted vagy
letilthatod az elsődleges meghajtó-vonalat, vagyis a Primary körön lévő
meghajtókat. Itt mindig Enabled legyen, mivel a Primary körre van kötve a
vinyó, és gyakran a CD meghajtó is. Ha letiltod, akkor egyszerűen nem fognak
működni.
Master Drive PIO Mode Először is: Minden körön (primary és secondary)
két lehetőség van - master és slave (plusz a cable select, de ebbe nem megyünk
bele). A master mindig elsőbséget élvez a slave-vel szemben. Hogy egy meghajtó
master-e vagy slave, azt a hátán lévő kis tűkre való műanyag sapka huzogatással
(vagyis jupmerolással) lehet beállítani. A PIO a Programmed Input/Output
rövidítése. Itt 4 lehetőség van, 1-4-ig. Ja, meg az auto funkció, ami a
legajánlottab funkció, ilyenkor a gép automatikusan beállítja a meghajtó
számára az ideális PIO módot. Általában az Auto az alapbeállítás.
Slave Drive PIO Mode Ugyanaz, amit az előbb leírtam.
Master Drive Ultra DMA Az UDMA, Ultra DMA, Ultra ATA, mind ugyanazt
jelenti. Ez egy speciális mód meghajtók számára, amivel óriási sebesség érhető
el. Csak akkor működik, ha a meghajtó és az alaplap is támogatja az UDMA
lehetőségét. Az UDMA-s alkatrészek működnek a sima csatlakozókkal is. Több
fajta UDMA van: UDMA 33, UDMA 66, UDMA 100. A számok a másodpercenkénti
adatátvitel sebességére utalnak, MByteban. Ennél az opciónál érdemes Auto
üzemmódra állítani, ilyenkor a gép automatikusan meghatározza a meghajtó ilyen
képességeit, és ez alapján kezeli is. Ha Disabled, vagyis letiltod, akkor
normál, UDMA nélküli meghajtóként üzemel.
Slave Drive Ultra DMA Ugyanez, csak a Slave UDMA-s meghajtókra
vonatkozik.
Onboard IDE-2 ControllerEgyezik az Onboard IDE-1 Controller-nél
leírtakkal, csak itt a msáodlagos, vagyis Secondary körre vonatkoznak a
beállítások.
USB Keyboard Support Ha USB-s billentyűzeted van, akkor Enabled, ha nem,
akkor Disabled. Honnan tudod, hogy USB-s a billentyűzeted? Nézd meg a
csatlakozóját. Ha egy nagyon vékony, lapos kis izé, akkor nagy valószínűséggel
az.
Init Display First Azt állíthatod be, hogy melyik videokártyádat
használja a megjelenítésre. Ez akkor hasznos, ha mondjuk van egy videokártyád
és egy TV-tunered is, amin van monitorkimenet, és ilyenkor megadhatod, hogy a
normális videokártyádról menjen a rendszer.
Ultra DMA Controller Ugyanazok vonatkoznak rá, mint az Onboard IDE-1
Controller-re.
IDE HDD Block Mode Ebbe most nem mennék bele, a lényeg az, hogy az
automatikus blokkfelismeréshez Enabled kell (ez az alapbeállítás is).
Power On Function Ehhez az opcióhoz ATX-es tápegység és alaplap kell.
Bővebb részleteket a Windows trükkök 5.részben olvashatsz. Itt azt állíthatod
be, hogy milyen hatásra induljon a számítógép. Az opciók:
Button only - ilyenkor csak a gépházon lévő nyomógombbal lehet bekapcsolni a
gépet.
Keyboard 98 - az újabb (Win 98-at támogató) billentyűzeteken található külön
erre a célra fejlesztett gomb. Ennek lenyomásával indul a gép. Most már én is
ezt használom.
KB Power ON Password - ilyenkor beállítod a jelszót, és a következő alkalomkor
a gép úgy indul, hogy beütöd a jelszót a billentyűzeten (nem egyezik a
rendszervédő jelszavas módszerrel, itt a jelszó a gép bekapcsolásához kell).
Hot Key Power On - Ebben az esetben az előre beépített billentyűkombinációk
közül választhatsz. Nálam pl. Ctrl+F1-től Ctrl+F12-ig lehetett választani.
Régen én is ezt használtam.
KBC input clock Ezzel a billentyűzet "órajelét" változtathatod.
Ha például bibi van a billentyűzettel, nem megfelelően működik, kihagy, lefagy
stb, akkor próbáld ezt az értéket módosítani.
Onboard FDD Controller Ezzel a floppyt engedélyezheted vagy tilthatod
le.
Onboard Serial Port 1 Az újabb alaplapokon a Soros port integrálva van
az alaplapra. 2 darab van belőle. Ezzel az opcióval az egyes soros port I/O
címét állíthatod. Hagyd az alapbeállításon.
Onboard Serial Port 2Ugyanez, csak a kettes porttal.
Onboard IR Function IR, vagyis InfraRed. Infravörös port beállításáról
van szó. Normal, IrDA, vagy ASK (Amplitude Shift Keyed) IR mode. Az infravörös
eszköznek szükséges módot állítsd be.
UR2 Duplex Mode Két opció van: Full és Half. Ez is az infravörös portra
vonatkozik. Általában Full-on érdemes hagyni, de van néhány infraeszköz, amely
csak half üzemmódban tud működni.
RxD, TxD Active Itt az infravörös port Továbítás/Fogadás polaritását
állíthatjuk, High és Low a két opció.
IR Transmission Delay Itt a továbbítások közötti szünetet állíthatjuk.
Mindig az aktuális eszköztől függ, de általában megfelelő az alapbeállítás.
Onboard Parallel Port A párhuzamos port beállításairól van szó. Még ma
is sok nyomtató, szkenner és hasonló dolog csatlakozik erre a portra. Itt is az
I/O címét adhatod meg. Hagyd meg az alapbeállítást.
Parallel Port Mode Itt a párhuzamos port működését szabályozhatod,
érdemes az ECP+EPP variációt választani, mert ez a leggyorsabb.
ECP Mode Use DMA Ne menjünk bele, hagyd az alapbeállításon.
EPP Mode Select Itt az EPP mód verzóját választhatod ki, érdemes az
újabbat választani.
PWR ON After PWR-Fail Ezzel azt állíthatod be, hogy a géped
visszakapcsoljon-e áramkimaradás után. Például kihúzod véletlenül a kábelt a
falból, és ha visszadugod, akkor bekapcsoljon vagy sem. Érdemes az Off variációt
választani, mivel sok alkatrészcsere megspórolható így.
BIOS trükkök 3.rész
Szóval harmadik rész, és folytatódik a BIOS hadjárat.
A Power Management menü következik. Hogy jobban megértsd, miről is szól ez,
érdemes elolvasni a Windows trükkök 5. részét, ahol bőven elmagyarázom az ATX
és a többi dolog lényegét. Most szó szerint idézek a Windows trükkök 5.
részéből (mert lusta vagyióok újra leírni és átdolgozni):
Tehát az Energiagazdálkodás. Először közölnék néhány érdekes adatot,
statisztikát.
A mai számítógépek tápegységei 200-300W teljesítményt vesznek fel. Ehhez
hozájön a monitor is, mely átlagosan (15 colos esetében) 100 és 150W között
van. A számítógép energiával való ellátása óránként 10 Forintba kerül.
Amennyiben a számítógép folyamatosan üzemel (persze ez általában nem jellemző),
akkor havonta 7200 Forint lenne a gép által megtermelt villanyszámla. Persze
most nem ilyen sóher-site-ot akarok bemutatni, csak rámutatni a lényegre. Erre
a lényegre nálam sokkal előbb rájöttek, és így az Energy Star, és a Green PC
szabvány alapján készült (vagy készülő) számítógépek alkatrészei (elméletileg)
képesek olyan üzemmódba kapcsolni, amikor sokkal kevesebbet fogyasztanak, de
nem kapcsolódnak ki teljesen, így nem vesztjük el az információt, nincs szükség
teljes újraindításra.
És így született meg az ATX szabvány. Az ATX szabvány két fő részre osztható,
az első a hardverelemek (főleg az alaplap) fizikai felépítését határozza meg a
jobb helykihasználás érdekében. A jobb elhelyezésnek köszönhetően nő a hűtés
eredményessége, és kevesebb a kábel-dzsungel a gépházban.
De nekünk most nem ez a fontos, hanem a szabvány második része, ami a
tápegységgel és a tápellátással kapcsolatos. A tápegység az a nagy izé a
gépben, amiből megy a kábel a konnektorba, és ez a nagy, nehéz doboz látja el
energiával az egész gépet. Az ATX-es gépeknek több szintű energiatakarékos és
alkatrészkímélő üzemmódja van.
De honnan tudod, hogy a géped ATX-es vagy sem? A legegyszerűbb, hogyha
Start\Leállítás, és ha a gép automatikusan leáll, nem jelenik meg a 'Most már
kikapcsolhatja a számítógépet' felirat, akkor a géped ATX-es. Akkor is az, ha
például nem kell a gépházon bekapcsolni, hanem billentyűzetről is indíthatod a
géped, esetleg egérrel (ezekre még kitérek). Tehát az ATX-es üzemmódok:
Soft off Ilyenkor a gép tényleg ki van kapcsolva, csak néhány
áramkör van feszültség alatt, hogy az érkező jelre azonnal elindíthassa a
gépet. A jel többfajta lehet: beállított billentyűkombináció (nálam például a
Ctrl+F1), duplakattintás az egérrel, üzenet a modemre, vagy a hálózati
kártyára. Ilyenkor elindul normálisan a gép.
Stand by Ez a legnagyobb lehetősége az ATX-nek. A gép kikapcsolja
az energiafaló hardverelemeket anélkül, hogy a memória tartalma elveszne,
vagyis nem kell újraindítani a rendszert, mindent onnan folytathatunk, ahol
abbahagytuk. A Stand by üzemmód elérhető hardveres és szoftveresen is (persze
hogy a Windowsból). Sokkal több energiát takaríthatunk meg, és sokkal jobban
kímélhetjük alkatrészeinket (és ez a lényeg!), ha nem designos
screensaverekekkel óvjuk a monitort, hanem egyszerűen megadjuk a gépnek, hogy x
perc után kapcsolja ki a monitort. Ugyanez eljátszható egy másik fontos
alkatrésszel, a vinyóval is. Megadjuk, hogy hány perc múlva álljon le, és így
nem csak energiát takarítunk meg, de csökken a zaj és nő az alktrész élettartama.
Főleg laptopoknál használható, nagyon akkumulátor kímélő módszer.
Alvó állapot vagy hibernálás. Ilyenkor a memória tartalmát lementi
a gép a vinyóra, majd kikapcsolja a monitort, a merevlemezt, majd kikapcsolja a
számítógépet. Amikor újraindítjuk a számítógépet, a vinyóra mentett memóriát
állítja vissza a rendszer, és mindent onnan folytathatunk, ahol abbahagytuk. Ez
a legjobb energiatakarékossági megoldás, de hosszabb idő a betöltés. Akkor
érdemes ezt használni, ha tudjuk, hogy hosszabb ideig nem fogjuk használni a
gépet, például éjszaka elmegyünk csicsikálni.
Tehát ez lenne röviden az Energiagazdálkodás (Power Management) lényege. Most
akkor sorba szedjük a menüpontokat.
ACPI Function Az ACPI az Advanced Configuration and Power
Interface rövidítése. Enabled vagy Disabled. Engedélyezésével veheted igénybe
az Energiagazdálkodás funkcióit. Enabled javasolt.
Power Management Itt több lehetőség is van: User Define, Min.
Saving, Max. Saving, esetleg még néhány lehetőség. Ha User Define-t választod,
akkor te határozhatod meg az Energiagazdálkodás minden paraméterét. A többi
opció előre betáplált paramétereket kínál, vagyis például a Max. Saving a
lehető legnagyobb energia-, és alkatrészkímélést hordja magában (ezek de szép
mondatok, tök nehéz ilyeneket kigondolni). Érdemes a User Define lehetőséget
választani.
Video Off Method Ennek a menüpontnak a lényege, hogy beállíthatod,
mit csináljon a videokártya energiagazdálkodás esetén. Itt három opció van:
Blank Screen, V/H SYNC+Blank, és DPMS. Az első esetén a rendszer üres képernyőt
ír a videokártya memóriájába, vagyis elméletileg fekete képernyőt kapsz. A
másodiknál lezárja a horizontális és vertikális szinkronizációs portokat, és
üres képernyőt ír a memóriába. Ez azt jelenti, hogy lezárja az éppen futó megjelenítést
hardveres szinten. Az utolsó esetén pedig jelzéseket ad a monitorra, bár én még
sohasem láttam ilyet, úgyhogy nem tom mit tud.
Video Off After Itt azt állíthatod be, hogy milyen esetben
kapcsolja ki a rendszer a videokártyát. NA (soha), Suspend, Standby, Doze.
Modem Use IRQ Vagyis a Modemed megszakításkérelmét állíthatod be.
Az alapbeállítás NA, vagyis nincs kézi beállítás, mivel ezt legtöbbször (a
Windows esetében mindig) az operációs rendszer végzi. Ajánlatos nem piszkálni.
Doze Mode Engedélyezheted, vagy letilthatod, beállíthatod az
aktiválásig kivárandó időt (mint a képernyőkímélőnél).
Standby Mode Engedélyezheted, vagy letilthatod, beállíthatod az
aktiválásig kivárandó időt (mint a képernyőkímélőnél).
Suspend Mode Engedélyezheted, vagy letilthatod, beállíthatod az
aktiválásig kivárandó időt (mint a képernyőkímélőnél).
HDD Power Down Itt azt állíthatod be, hogy mennyi idő múlva álljon
le a merevlemezed motorja. Ez igen hasznos, sokat lehet kímélni így a vinyót.
Throttle Duty Cycle Nem bringás verseny. Azt állíthatod be, hogy
energiagazdaságos üzemmódban mekkora teljesítménnyel dolgozzon a processzor.
12,5%, 25%, 37,5%, 50%, 62,5%, vagy pedig 75% legyen. Minnél kisebb
teljesítményen dolgozik, annál kevésbé melegedik fel.
Soft-Off by PWR-BTTN Két lehetőség van: Instant-Off vagy Delay 4
Sec. A beállítás arra vonatkozik, hogy a bekapcs-gombot nyomva azonnal leálljon
a gép, vagy 4 másodpercig kelljen rá várni.
Power On by Ring Ha a modemed támogatja ezt a funkciót, akkor ezt engedélyezve
(Enabled) kikapcsolt állapotban, ha a modemre hívás érkezik (pl. e-mail jött),
akkor bekapcsol, fogadja a hívást.
Resume by Alarm Itt megadhatod a hónapot, a napot, az órát, és a
percet, hogy mikor akarod, hogy a géped elinduljon kikapcsolt állapotból.
Például megadod, hogy 4:34-re legyen bekapcsolva, mert akkor érsz haza. Vagy
emlékeztetőül elindul a gép, és figyelmeztet, hogy meccs van a TV-ben.
Resume by LAN A beállítás engedélyezésével hálózaton keresztül is
elindítható a számítógéped. Ehhez a beállításhoz megfelelő hálózatikártya kell.
PM Timer Events Ez alatt rengeteg opció található, de inkább nem
mennék bele, hagyd őket úgy, ahogy vannak.
CPU FAN Off In Suspend Mode Suspend mód esetén leáll a processzor
hűtőventillátora. Így jóval halkabb lesz a gép. A processzor nem ég le, mert
ilyenkor ki van kapcsolva. Ehhez olyan ventillátor kell, ami az alaplaphoz
csatlakozik, és ismeri ezeket a funkciókat.
A következő témakör a PnP/PCI Configurations menü lenne, de ebbe nem érdemes
belemenni, többet árthatsz, mint használsz, és itt nagyon fontos beállítások
vannak.
BIOS trükkök 4.rész
Elérkeztünk a hivatalos véghez. Elméletileg több rész nem várható, de még bármi
megtörténhet.
Ebben a részben a nem-menü elemeket és néhány olyan menüt mutatok be, amelyek
nem minden BIOS-ban találhatók.
Load Fail-Safe Defaults Ha erre a menüre nyomsz, megkérdezi, hogy
valóban akarod-e. Hogy mit? Ezzel a paranccsal betöltesz egy eredetileg
beprogramozott BIOS beállítást. Ez azt jelenti, hogy az eddigi beállításaid
elvesznek, és egy nagyon biztonságos, alacsony teljesítményű rendszert kapsz.
Hogy miért poén? Nem poén, hanem kényszerhelyzet. Ha például nem működik
rendesen a gép, lefagy, vagy eleve nem jut túl a BIOS-ba lépésen, akkor ezt
választva leveszi a normál teljesítményt szolgáló beállításokat, és egy stabil,
de nagyon lassú rendszert eredményez. Erre akkor van szükség, ha a rendszer
instabil, és feltehetőleg hardveres probléma okozza. Így működőképes lesz a
system, és ellenőrizhetsz mindent szoftveres úton.
Load Optimized Defaults Ez az opció megegyezik az előzővel, de itt
nem egy stabil, lassú, biztonságos rendszert hoz létre, hanem egy olyat, ami
tökéletes harmóniát teremt a rendszerben, vagyis optimalizálja azt, egy előre
beállított séma alapján. Csökkenti a túl magas értékeket, és növeli a túl alacsonyakat.
Ilyenkor szintén elvesznek az eddigi beállításaid. Ez akkor jó, ha nem nagyon
mersz a BIOS beállításaiban elmerülni.
Set Password Jelszóbeállítás. Itt adhatsz meg új jelszót, amit
minden alkalommal kérni fog, amikor a BIOS-ba próbál belépni valaki. Ha nem
tudja a jelszót, akkor nem engedi be. Néhány alaplap támogatja azt a funkciót
is, amely nem csak a BIOS-t védi ezzel a jelszóval, hanem az egész rendszert
is. Ennek a beállítása az Advanced BIOS Features menüben (BIOS trükkök 1.rész)
található. Ha meg akarod szüntetni a jelszó kérését, akkor lépj be a BIOS-ba,
menj a Set Password pontra, és új jelszónak ne írj semmit, csak nyomj entert.
Ezzel eléred, hogy legközelebb már nem kéri a jelszót.
És akkor most az opcionális menük
PC Health Status Egyes BIOS-okban nevezik Temperatures menu-nek,
Temperature Monitor-nak, System Monitor-nak, Heat Detector-nak stb. A menübe
lépve állandóan változó számadatokat találsz (én most az Award-féle PC Health
Status-t mutatom be). Lényege, hogy a gép hőmérséklet-, és feszültségadatait
láthatod.
Shutdown Temperature Itt azt adhatod meg, hogy hány
Celsius/Kelvin fokos processzor-hőmérsékletnél álljon le automatikusan a
rendszer. Ez egy biztonsági opció, nehogy leégjen a proci. Mert ha leáll
(tönkremegy) a processzorhűtő-ventillátor, akkor 3 másodperc alatt megsül a
CPU. Ezt a számot annyira állítsd, amennyit az eladó/szakértő mond, minden
processzor más hőmérsékleten dolgozik, de az elmondható, hogy 80 Celsius fok
körül már sülésveszély van.
CPU Warning Temperature Megegyezik az előző menüponttal, csak itt
nem a leállást kiváltó hőmérsékletet, hanem a riasztást kiváltó hőmérsékletet
állíthatod. Ha a processzor eléri a beállított szintet, akkor riaszt, ami
általában csipogással jár. A hang a számítógép belső kis hangszórójából jön,
tehát ha nincs ilyened, akkor nem hallhatod a riasztást. Ez az érték
alacsonyabb legyen a Shutdown Temperature-nél.
Ettől lefele módosíthatatlan adatokat látsz, amelyek csak kijelzik az éppen
aktuális hő/fordulatszám/feszültség szintet.
System Temperature 1 Általában olyan alaplapokon található meg ez
a kijelző, ahol mellékelnek termokábelt, és a kábel végén lévő hőmérsékletet
jelzi ki.
System Temperature 2 Ugyanaz. Bár néha ez nem a termokábel
hőmérsékletét, hanem az egyik alaplapi chipét méri.
CPU Temperature Mint tudjuk, a CPU a processzort jelenti, vagyis
ez a processzor aktuális hőmérsékletét jelzi. Ezt veszi figyelembe a Shutdown
és a Warning Temperature.
CPU Fan (Fan 1) Speed Ez a processzort hűtő ventillátor fordulatszámát
mutatja, persze csak akkor, ha az az alaplapra csatlakozik, és van rajta
fordulatszámmérő. Egyébként nem feltétlenül a processzor hűtő ventillátor lehet
ez, csak annyi biztos, hogy az alaplapon ennek a helyére van kötve.
CPU Fan (Fan 2) Speed Ugyanaz, csak az esetleges 2-es számú
ventillátorra vonatkozik.
Ez alatt pedig a processzorra és az alaplapra vonatkozó feszültségadatok
találhatók, erre nem térek ki külön.
Most pedig az utolsó, sokak számára legizgalmasabb és misztikusabb menü, az úgynevezett
tuningoló menü következik. Már sok ilyen menüt láttam, de a legjobb és
legrészletesebb típus az Abit SOFTMENU-je. Így ezt mutatom be.
Figyelem! A tuningolás tönkreteheti az alaplapot, az alaplapra csatlakozó
alkatrészeket, és a processzort. Mindenki csak saját felelősségére olvassa és
próbálja ki az alábbi ötleteket. Felelősséget nem vállalok.
Először egy kis hardvertörténelem és elmélet. A processzor sebességét MHz-ben
mérik. Egy MHz 1 millió műveletet jelent másodpercenként. Egy 500 MHz-es porcesszor
ezek szerint 500 millió műveletet képes végrehajtani. Elméletileg. De vannak
még tartalékok a CPU-ban, és ezt használják ki a tuningolók.
A processzor sebességét nem a gyártó, hanem két tényező alakítja. 1. A
processzor szorzója. 2. Az alaplap frekvenciája.
A szorzó egy kis áramkör a processzorban, amit a gyártó éget bele. Ez vagy egy
egész szám, vagy pedig 5 tizedre végződik (pl. 7.5). Az azonos sebességű és
típusú processzorokba azonos a szorzó is. Például két 466 MHz-es Celeron
esetében mindegyik szorzója 7.
A második tényező az alaplap frekvenciája. Az alaplapnak is sebessége van, ez
Celeronok esetében 66 MHz, PIII-nál pedig 100 vagy 133 MHz. A processzor
sebessége úgy jön ki, hogy megszorozzák a szorzót az alaplapi frekvenciával.
Vagyis az előző példánál (466-os Celeron) 7x66=462. Ez nem 466, de általában
mindig nagyobb és könnyebben megjegyezhető számot írnak a procira.
A tuningolás abból indul ki, hogy egy 433-as és egy 466-os Celeron között nincs
semmi különbség, csak a 466-osba nagyobb szorzót égettek. Minden más
megegyezik. Következtetés: a 433-ast is lehet 466 MHz-en járatni. Sőt,
magasabban is.
Tehát mi az evidens megoldás? Növeljük a szorzót! A Pentium első generációjánál
még lehetett. Csak rájött az Intel, hogy ha bárki állíthatja a szorzót, akkor
hülyék lesznek megvenni az új processzort, inkább a szorzó állításával
felturbózzák a gépüket. Ezért a Pentium II és a Celeron már állandó szorzóval
dolgozik, amit nem lehet módosítani.
Mi maradt? Az alaplapi frekvencia emelése. Logikus. Csak egy baj van: ha az
alaplap frekvenciáját emeled, akkor az alaplapra csatlakozó eszköz (pl.
videokártya, memória stb.) sebessége is nő, és a legtöbb ilyen alkatrész nem
mindig örül, ha tuningolják őket. Vagyis könnyen tönkreteheted az
alkatrészeidet. Ezért lett a tuning egy mágikus, félelmetes, hátborzongató
művelet, és a tuningolók pedig magányos hősök, germán félistenek, Rambók,
esetleg számítógépes zsenigyerekek. De ha ésszel csinálod, akkor semmi baj sem
lehet, csak kövesd az utasításaimat.
1. Ellenőrizd a processzorod típusát és sebességét. A mai felhasználók
83%-a nem tudja, hogy milyen processzora van, és hogy az mennyin ketyeg.
2. Ellenőrizd a memóriád típusát. Itt azt értem, hogy tudd meg, milyen
sebességű. Ha 100-as (így hívják, de nevezik PC100-asnak, 100 MHz-es RAMnak meg
ilyesminek), akkor minden rendben van. Ha csak a 66 Mhz-es alaplapi frekvenciát
támogatja, akkor nem nyert, nem tudod tuningolni a géped. Ha Pentium III-ad
van, akkor a memóriának 133 MHz-esnek kell lennie.
3. Ellenőrizd az alaplapodat. Tudd meg, hogy támogat-e 66 MHz-nél
nagyobb alaplapi frekvenciát. Ha nem, akkor megint csak beégés. Ha igen, akkor
nézd meg, hogy a BIOS-odban van-e tuningoló menü (mindjárt ismertetem). Ha
nincs, akkor csak az alaplapon található kapcsolókkal tudod állítani, amire
majd a készülő Tuning rovatban térek ki. Általában nem kell félni, az 1999 óta
készült alaplapok mind támogatják a magasabb frekvenciát, és a legtöbbön van is
BIOS-os opció erre.
Ha minden stimmel, akkor most jön a menü bemutatása. Tehát mint mondtam, ez az
Abit-féle SOFTMENU III lesz, és valószínüleg nem minden opció található meg a
BIOS-odban, de attól még működhet a dolog.
System Processor Type Itt a processzor típusa látható, általában
nem változtatható, mivel az alaplap automatikusan ismeri fel és jelzi ki a
processzor típusát.
CPU Operating Frequency Itt a processzor jelenlegi sebességét
látod. Page Up-pal és Page Down-nal lehet ezt növelni, illetve csökkenteni. Ha
itt most például 433 van és nyomsz egy Page Up-ot, akkor 466-ra vált (bár nem
biztos). Ez így nem fog működni, mivel ilyenkor a szorzót próbálja állítani, az
pedig le van tiltva a processzorban. Tehát nyomkodd addig a Page Up-ot, amíg el
nem jutsz egy olyan feliratig, hogy User Define. Ekkor jó, innentől kezdve te
állítasz be minden paramétert, amelyeket ez alatt atlálod.
CPU FSB Clock Az FSB a Front Side Bus rövidítése, vagyis az
alaplapi frekvenciáé. Itt, ha Celeronod van, akkor 66 helyett állítsd be az
ennél eggyel magasabb értéket, ami általában 75 MHz.
CPU Multiplier Factor Itt add meg a processzorod valódi szorzóját.
Ha rossz értéket adsz, akkor nem fog tuningolódni a rendszer. Úgy számolhatod
ki a szorzót, hogy elosztod a processzor sebességét az alaplapi frekvenciával.
Például: 466 MHz-es Celeron esetében 466/66=7.
Ezzel már meg is lennénk, csak elmented, újraindítod, és máris gyorsabb. Persze
lehet, hogy nem indul, lefagy, bármi, ilyenkor állítsd vissza az eredeti
értéket, és mond el, hogy te legalább megpróbáltad. Persze még nincs vége,
mivel még több paraméter is állítható. Nézzük.
Sel100/66# Signal Low vagy Default. Deafault legyen.
PCI Clock/CPU FSB Clock Ezt elfelejtettem megemlíteni. A PCI sín
sebességére vonatkozik. PCI foglalatos szinte minden kártya a videokártyán
kívül. Ilyen a hangkártya, belső modem, hálózati kártya, a legtöbb
videodigitalizáló stb. A PCI sín sebessége normál esetben (66 MHz-es alaplapi
frekvenciánál) 33 MHz, vagyis az alaplapi frekvencia 1/2-e. Ha feljebb rakod az
alaplapi frekvenciát, akkor úgy állítsd itt a törtet, hogy a végeredmény
(vagyis a PCI sín frekvenciája) 33 MHz legyen. 100 MHz-es alaplapi
frekvenciánál ez 1/3 lesz. 100*1/3=33.
AGP Clock/CPU FSB Clock Annak idején a PCI sín már lassú volt a
videokártyákhoz, ezért megalkották külön e célra az AGP-t, vagyis az
Accelerated Graphics Port-ot. Ez kétszer olyan gyors, mint a PCI. Az alaplapon
ez egy barna foglalat, ami a legközelebb található a processzorhoz a többi
foglalat közül. Ebbe csak a videokártyák passzolnak.
Tehát 66 MHz-es alaplapi frekvenciánál az AGP frekvenciája is 66, vagy 1/1. Ha
100 MHz-re állítod az FSB-t, akkor az AGP-nek 2/3-od kell állítani, vagyis
100*2/3=66.
AGP Transfer Mode Itt az AGP úgymond stílusát lehet állítani.
Érdemes Default-on hagyni, csak akkor állítsd Normal-ra, ha nagyon magas
alaplapi frekvenciát választottál (pl. 125 MHz).
CPU Core Voltage Ez itt a processzor áramellátását szabályozó
menüpont. Itt adhatod meg, hogy hány Volt feszültséget kapjon. Ha tuningolsz,
akkor általában hagyhatod az eredeti számot, de ha magasabbra akarod feltenni a
sebességet, akkor emelned kell ezt is. A feszültség
emelésével sérülhet, akár le is éghet a processzor. Csak saját felelősségre.
I/O Voltage Ez a többi eszköz áramellátását biztosítja. Ugyanazok
érvényesek rá, mint az előzőre.
In-Order Queue Depth Ezt most inkább nem feszegetném, hagyd
alapbeállításon.
Level 2 Cache Latency Van a processzorba integrálva egy kis
memória, amit L2 Cache-nek hívnak. Ez azért van, mert így gyorsabban tud a
processzor dolgozni, nem kell a külső, ehhez képest lassabb RAM-hoz nyúlni.
Ezzel a beállítással az L2 Cache várakozását állíthatod. Minél kevesebbet
várakozik, annál gyorsabb, de ha túl gyorsra állítod, akkor lefagy a rendszer,
és akár proci is meghalhat. Érdemes Dafult-on hagyni.
Spread Spectrum Modulated Ebbe inkább nem mennék bele, a lényeg
az, hogy hagyd Disabled módban.
Ennyi lett volna a BIOS trükkök sorozat, már készül a Hardver trükkök sorozat
is, azt majd érdemes lesz megtekinteni.